-Kelj már fel elkésünk a sulibol! kiabált őrölten.
Mindig ő szokott ébreszteni mert nálam a beállított óra nem ér semmit , Melanye meg már 5-kor fen van.Nagy nehezen levánszorogtam a lépcsőn persze már felöltözve és megreggeliztünk.Kaja után a buszmegállóban várakoztunk és Lilly társaságát kellett élveznünk aki kinem áll minket azóta , hogy beálltunk a pompomlány csapatba.
A suli úgy telt el mint a többi:órák majd pompomlány eddzés.Mikor hazaértünk csak azt láttuk ,hogy apa izgatottan szorongat egy ujságot és azt mondja:
-Az én lányim, azén lányim , az én...
És ezt vagy 10-szer elmondta mikor már nem bírtam tovább és megkértem hogy mondja el minek örül ennyire.
De nem mondta el csak annyit , hogy meglepetés és gyorsan elment nehogy gyanakodni kezdjünk.Nem nagyon értettük ezt az egészet.
-Szerintem a 18-adik szülinapunkra gondolt ami most szombaton lesz. Mondta magabisztosan Melanye.
-Nem tudom várjuk meg a holap szombatot majd minden kiderül.
Így is lett. Olyan fél 9 körül felkeltem és egész nap csak tv-t néztem és énekeltem.
Eljött az este.Vettünk valami jó drága ruhát.
Ez a testvéremé ez pedig az enyém:
-Meglepi! mondta apa fülig érő szájjal.
-Mi van?- mondtuk egyszerre
-Dehát mi nem is jelentkeztünk.- Mondtam rémülten.
-Igen de olyan szép hangotok van.- Válaszolta anya.
-Én nem megyek , félek.
-Ugyan már Sell, tök jó buli lesz.Mondta Melanye.De én vele ellentétben nem voltam magabiztos.
-Figyelj nagyon szép hangod van és én nélküled el nem megyek.-Próbált bíztatni.
Végül beadtam a derekam két feltétellel :
-Jólvan elmegyek ha...
-Ha mi?-mondta Melanye furcsálva.
-Ha duóban megyünk és nekem adod a királykék dzsekidet!
-Jólvan menjünk együtt, de pont azt a dzsekit az a kedvencem!
-Igen azt.-mondtam boldogan mert tudtam hogy úgysem adja és így nem kell fellépnem:)
-ÖÖÖÖ jólvan ha cserébe fellépsz miért ne.
-Tényleg?-Mondtam kétségbeesetten de az ígéret szépszó ha betartják úgy jó nem volt mit tenni beleggyeztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése